A hazai, fából készült gyűjtődobozos ötletnél van jobb, igazi digitális megoldás is arra, hogy a diákok a suliban ne lógjanak folyton az okostelefonjukon. Két amerikai egyetemista kitalálta hogyan, az ötletet ma már menő startup cégük viszi tovább.

Pocket Points, így hívják azt az alkalmazást, ami alig egy év alatt dollármilliomost csinált két amerikai fiatalból. Az ötletet ma már nagy tengerentúli kereskedelmi láncok, a Pizza Hut és a Starbucks is díjazzák a maguk módján, miközben az ottani oktatási rendszer is fellélegezhet, a diákok saját jószántukból hanyagolják okostelefonjukat a tanítási idő alatt.

Kell a megfelelő motiváció

Magyarországon is régóta téma, hogyan lehetne elérni, hogy a diákok az órák alatt ne a mobiljukat babrálják, cseteljenek, facebookozzanak, hanem a tanárra figyeljenek. Meg is született rá egy rém egyszerű, úgy is mondhatnánk fapados megoldás, ami napokig téma volt a hazai médiában. Az egyik oktató bevitt az iskolába egy sokrekeszes fadobozt, a diákok ebbe rakták a tanóra idejére a mobiljukat.

Ennél digitálisabb ötletet talált ki a problémára Mitch Gardner és Rob Richardson. A két amerikai fiatal 2014-ben együtt tanult az észak-kaliforniai Chico egyetemvárosában. Közülük főként Richardsont mint informatikai "őstehetséget", foglalkoztatta a kérdés, de abban mindketten egyetértettek, hogy ha már a technológia hozta létre a mobilfüggőséget, a technológiának is kell rá megtalálni az ellenszert. Ebből született a saját fejlesztésű pontgyűjtő alkalmazás, amely kellő motivációt teremt a diákoknak arra, hogy tanítási idő alatt inkább hanyagolják a mobiljukat.

A megoldáshoz a Pocket Points alkalmazáson kívül szükség van még egy úgynevezett geo-fencingre, vagyis az oktatási intézményt körül vevő GPS alapú virtuális kerítésre. Amint a hallgató belép a campus, vagy az iskola területére az app automatikusan lezárja a mobilját mindaddig, amíg ott tartózkodik. A lokkolástól számítva viszont az alkalmazás elindítja a jutalompontok gyűjtését, amit aztán a jó példával előljáró diák a helyi kereskedőknél válthat be, mondjuk pizzára, kávéra, édességre.

A feltalálók elsőként a saját campusukban kezdték el a tesztelést, néhány hét alatt az ottani diákok harmada vált rendes pontgyűjtővé. Aztán egy jóval nagyobb egyetemvárosban folytatták Pennsylvaniában, ahol hasonlóan pozitív volt a hallgatók reakciója – idézte fel Gardner a sikersztori indulását a Business Insidernek adott intrjújában.  

Az ötletet egy sikeres startup karolta fel

A helyi újság is írt a történetükről, erre figyelt fel egy ugyancsak helyi, de már befutott chicói startup, a Build.com vezetője. Neki annyira megtetszett az ötlet, hogy pénzt adott a fiataloknak az induláshoz, egyben felvállalta a mentorálásukat is. Ezzel a befektetéssel állhatott pályára a vállalkozás, aminek az appját ma már mintegy száz amerikai iskola 500 ezer hallgatója használja. Az alkalmazás elfogadottsági szintje is emelkedett, megközelíti az 50 százalékot.

A Pocket Pointshoz azóta 1200 kereskedő csatlakozott, köztük olyan ismert nevek, mint a Pizza Hut, vagy a Starbucks, valamint néhány webáruház is. Ezek a partnerek a biztosított kedvezményekért cserébe hirdetési felülethez és potenciális új vásárlókhoz jutnak.

Mindeközben a fiatalok újabb befektetési köre 1,5 millió dolláros extra tőkét fialt, a vállalkozás ma már 20 főt tart el teljes munkaidőben. A startup néhány hónap leforgása alatt havi ötszámjegyű bevételre tett szert, és a forgalom nagyjából minden hónapban megduplázódik, bár még nem érték el a nyereségességi szintet. Az üzleti modell részeként január óta hirdetési díjat és társulási díjat kérnek a rendszerhez csatlakozó vállalkozóktól.

A Pocket Pointsszal a tanulmányaikat felfüggesztő alapítóknak ma már igazán nagyszabású terveik vannak: első körben az USA-n belül szeretnék elérni, hogy minden ottani diák csatlakozzon, majd utána jöhet a világ meghódítása is.