Már jó ideje létező szabvány, de csak most kezd hódítani az USB-C, ami minden más csatlakozót megöl majd.
Korábban írtunk már róla, hogy a jackdugót elfelejthetjük, de most úgy néz ki a dolog, hogy követni fogja a HDMI is. Már évtizedek óta velünk van az USB szabvány, eddig főként pendrive-ok, egerek és billentyűzetek, webkamerák, illetve okoseszközök (telefonok, kamerák stb.) csatlakozásához használtuk. Az új USB-C azonban szépen lassan minden vezetékes csatlakozást ellehetetlenít azzal, hogy egymaga képes (lesz) minden típusú adatátvitelre. Akit eddig kivert a frász a minijack aljzat eltűnése miatt, az bizonyára nem fog örülni, ha eláruljuk, hogy 2017-től újabb területet hódíthat meg a csatlakozó.
A jövő évtől az USB-C képes lesz videoátvitelre, egészen pontosan ki fogja tudni váltani a HDMI portot. Jelenleg a legtöbb megjelenítő ezen a csatornán keresztül kommunikál az adatokat tároló eszközökkel, például HDMI-n keresztül kapcsolódnak a PC-k a tévékhez, de túlnyomó részt már a projektorokat is csak HDMI-vel szerelik. Az Apple készülékeken még 2012-ben mutatkozott be a csatlakozó; a MacBook Pro-k házára ekkor került először HDMI, de az USB-C hamarosan száműzheti. És nem csak a Mac-tulajok számára okoz majd fejtörést az átállás; a két évtizede közkedvelt, hagyományos USB csatlakozók leváltásával elavulnak az egyébként még használható pendrive-ok és perifériák.
Nyilván lesz egy átmeneti időszak, ami az adaptergyártók aranykora lesz – több milliárd eszköz számára kell majd kompatibilitást biztosítani az új szabványhoz. Ezt az árat azonban a felhasználóknak meg kell fizetniük, hiszen ez a haladás, a fejlődés ára. A jó hír pedig, hogy a számítástechnika történelmében eddig számos sikert könyvelhetett el a csatlakozóváltás folyamata. Így volt anno, amikor megjelentek az első USB csatlakozós számítógépek és kezdtek kikopni a klasszikus soros és párhuzamos portok.
A 15 tűs VGA (D-Sub) csatlakozó 1987-ben született meg, és közel két évtizednyi uralmát váltotta le a HDMI. A merevlemezek csatlakoztatására szolgáló SCSI-t a Firewire váltotta Mac-es környezetben, amit aztán szintén legyőzött egy újabb formátum – az USB. Végső soron pedig haladunk a vezetékmentes csatlakozás irányába: az Ethernet portot kiváltó Wi-Fi, az eszközök közötti kommunikációs célokat szolgáló Bluetooth révén egyre kevésbé van szükség a mindenhol tekergőző kábeldzsungelre.
Mi értelme van a váltásnak?
A technológia nem önmagáért létezik, az USB-C piacra lépésnek is megvannak a maga mozgatórugói. A szabvány széles körben való elterjedése egyszerűsíti a csatlakozási lehetőségeket, vékonyabbá teheti az eszközöket és egységesíti a telefonokon, táblagépeken és PC-ken található portokat. Egyetlen kábellel lehet (majd) csatlakoztatni a PC-t a TV-hez, a szabvány az audió és a videó jelek átviteléről is gondoskodik.
Ugyanakkor okozhat még meglepetéseket. Az USB-C támogatja a HDMI régebbi, 1.4b specifikációját, azaz 4K-s videók és surround hang lejátszását, a 3D-s videókat, a másolásvédelmi titkosításokat és az Ethernet hálózati adatforgalmat. Az újabb 2.0b változatot viszont (még) nem, ami révén pedig a HDR videók, a 32 csatornás hang és a másodpercenként 60 képkockás 4K-s videók is élvezhetők (lennének).
Dual csatlakozós PenDrive, normál USB és USB-C csatlakozóval