A Walmart szerint váratlan krízishelyzetekben lehet nagy segítség a bevásárlókocsikba szerelt chip. Az ötlet ellenzői szerint a fejlesztés több szempontból is problémás.

A világunkban előforduló okoseszközök mára életünk minden részét behálózzák, de amíg sportoláskor gyakran, vásárlás idején már nem igazán viselünk ilyen készülékeket. Hasonló elgondolás vezérelhette a világ legnagyobb kiskereskedelmi vállalatát, a Walmartot is, amely nemrég érdekes szabadalmi tervet nyújtott be az amerikai védjegyhivatalnak.

Az Inc. Magazine cikke szerint egy különleges bevásárlókocsiról van szó, amely a hagyományos feladatán túl arra is képes, hogy a vásárlók biometrikus adatait begyűjtse, így a pulzust, a szívritmust, a testhőt, de még a stressz szintjét is képes lenne mérni, pusztán azzal, hogy megfogják. A kocsin lévő szenzorok a begyűjtött adatokat az üzlet ezzel foglalkozó illetékeséhez továbbítanák, amely a Walmart megfogalmazása szerint a vásárlók védelme érdekében történne.

A lánc egyesült államokbeli áruházai ugyanis elképesztően nagyok, így egy esetleges rosszullét esetén, a valós idejű adatrögzítés segítségével azonnal riasztható lenne a legközelebbi alkalmazott – és közben a mentők is. De a fejlesztés a stresszkezelés szempontjából is hatásos lehet, ha valamilyen nézeteltérés támad a vásárlók között. Mivel ilyenkor a pulzus az egekbe szökik, a monitoron megjelent adatokat látva az alkalmazottak be tudnának avatkozni, remélve, hogy időben szét tudják választani a vitatkozó feleket.

Míg azonban a Walmart rendkívül nagy várakozással tekint a projektre, akadnak, akik kevésbé örülnek neki. Az Inc. Magazine például megjegyzi, hogy a megoldás másfajta megfigyelésekre is alkalmas lehet, ráadásul teljes titokban. Ugyanis egy-egy áruházi termék, legyen szó elektronikai vagy ruházati cikkről, bizonyíthatóan hatással van például akár a pulzusra is. Ha meglátunk egy árleszállítást, egy régen vágyott, de most épp akciós terméket, valószínű, hogy annak testünkben is “nyoma” marad majd. A Walmart megoldása így arra is jó lehet, hogy olyan cikkekkel szórja tele boltjait, amelyet biztosan, de legalábbis jó eséllyel megvásárol majd az illető.